Csalogány AAK Műhely

Csalogány AAK Műhely (CS-AAK)

A 2016. januárjában megalakult AAK Műhely célja az intézménybe járó középsúlyos értelmi fogyatékos nem, vagy alig beszélő, illetve autizmussal élő gyermekek/fiatalok számára olyan környezet megteremtése, mely hatékonyan segíti elő társadalmi részvételüket.  

A fentiek megvalósulásának előfeltételeként eddig a következő intézkedések történtek:

  • Intézményi Alapszótár létrehozása. Az alapkészlet 2016. júniusában 43 kifejezéssel elkészült, olyan mobilizálható formában, melyből könnyen kinyerhetők a szimbólumszinteknek megfelelő jelölések.
  • Vizuális akadálymentesítés, felhasználva az Intézményi Alapszótárban található jelöléseket. Ajtófeliratok, algoritmusok (WC-használat, kézmosás) kerültek kihelyezésre a közös helyiségekben és a csoport/osztálytermekben.
  • Új fejlesztő eszközök beszerzése (pl. vizuális óra, egygombos kommunikátorok, tanuló tabletek), ezek helyben történő kölcsönzése és használatuk oktatása.
  • Nyílt AAK Műhely ülések, melyeken az érdeklődő kollégák azonnal hasznosítható gyakorlati ismeretekkel is gazdagodtak (pl. eszköz-, napirend készítése). Igyekszünk a kollégák minél szélesebb körét bevonni,  a team-munkában  elkötelezetté, aktívvá  tenni.
  • Új diagnosztikai eszközök megismerése (pl. Kommunikációs Mátrix).
  • Tudásbázis létrehozása, ennek folyamatos bővítése és online elérhetővé tétele a teljes intézmény számára.

Az AAK történeti áttekintése

A mai AAK, mint elméletileg megalapozott tudományág a XX. században született meg.  Az 1950-es években az Egyesült Államokban, majd Kanadában gyógypedagógusok, terapeuták, szülők és az érintettek kezdeményezései alapján, saját készítésű eszközökkel, különböző jeleket tartalmazó szótárakkal indult el az a fejlődési hullám, mely a 60-as évekre a skandináv országokban talált termékeny talajra, majd a 70-es évekre a nyugat-európai országokra is átterjedt. A norvég von Tetzchner volt az, aki az európai műhelyek szakmai munkáit elsőként gyűjtötte kötetbe. A fejlődést a műszaki és orvosi technológiák forradalmi változásai, az ezzel kapcsolatos kutatások is támogatták. Az ember-gép kapcsolat kutatásából fejlődött ki például a számítógépek kommunikációs célú alkalmazása.

       A nyelvészeti kutatások irányították rá a figyelmet arra, hogy a beszéd nem az egyetlen, kizárólagos nyelvi produkció, így a kommunikáció oktatásában alapvető szemléletváltás következett be. „A beszéd kényszerét felváltotta az, amit ma komplex kommunikációs megközelítésnek nevezünk…” (Kálmán, 2006., p. 42.)

       Magyarországon befogadó intézmény hiányában egy civil szervezet, a Bliss Alapítvány 1987-es magalakulása jelentette a mérföldkövet  az AAK meghonosításában. Először a Bliss-nyelvet ismerhették meg az érdeklődők, mellyel látványos sikereket lehetett elérni rövid időn belül. Viszont ez nem felelhetett meg mindenkinek. A 90-es évek közepétől jelentek meg a képkommunikációs módszerek, majd 2002-től a manuális rendszerek, melyek az értelmileg akadályozottak számára teremtettek új lehetőségeket. A technikai fejlődés hatására a mozgáskorlátozottak számítógép hozzáférése is megoldódott az ELTE Informatikai Karának segítségével (különböző fej-, szem- és hangegerek megjelenése). A Bliss Alapítvány 1993-ban megalapította a Segítő Kommunikáció Módszertani Központot.

 

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.